Szomorú hírt kell továbbítani számotokra!

Idén január 20-án elhunyt egy nagyon kedves túratársunk, egykori túravezetőnk és az egyesület támogatója

FALUDI ANDOR (BANDI)

Faludi Bandi 87. életévében volt, és az utóbbi időben – nem csak a COVID miatt – visszavonultan élt. Ő volt az, akit soha nem lehetett megelőzni, ha névnapi, születésnapi köszöntésről, húsvéti, karácsonyi vagy újévi jókívánságról volt szó. Mindig ő volt az első, szinte abból lehetett tudni, hogy közeleg az ünnep, hogy Bandi telefonált! 2000 óta volt az egyesület tagja, és 2002 óta vezette minden hónapban könnyű túráját a Budai-hegyekbe. Szerény, csendes, kedves ember és jó barát volt. Az utóbbi években egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy velünk túrázzon, de az elsők között volt, aki befizette az éves tagdíjat, és mindig megtoldotta egy komoly adománnyal is. Szeretett bennünket. és mi is szerettük őt, sokunknak hiányozni fog! Hamvasztás utáni búcsúztatására majd akkor kerül sor, ha enyhülnek a jelenlegi járványügyi szabályok, és Svédországban élő szeretett lánya és unokája – akiről mindig nagyon büszkén mesélt! – haza tudnak látogatni.

Néhány héttel a 95. születésnapja előtt elhunyt kedves túratársunk és túravezetőnk

CZANIK MARGIT

1983-tól volt a szakosztály, majd az egyesület tagja, és kitartott mellettünk akkor is, amikor már befejezte a túravezetést, és nem tudott túrázni.

Testvérével, Drégely Gabival – aki szintén nagyon sokat tett az egyesületért – kezdett el túrát vezetni. Később a másik testvérét, dr. Rusvay Miklósné Erzsit is „beszervezte” az egyesületbe. 20 éven át 1999-től 2018-ig egyedül vezette a túráit. Fantasztikus múzeumlátogatások fűződnek a nevéhez. Mindig elment a túra előtt a múzeumba, megnézte a látnivalókat, jegyzeteket készített, és jobban felkészült, mint a kiállítás rendezője. A múzeumlátogatások mellett könnyű sétákat vezetett a Budai-hegyekbe. Kedvenc helye volt a Martinovics-hegy (Kis-Sváb-hegy), amelyet minden évben legalább egyszer meglátogatott túratársaival.

Kedves, szerény, szeretetre méltó ember volt. Szerettük és becsültük mi is! 1999-ben az éves Közgyűlésen köszöntünk el tőle, és az űrt, amit a búcsúzás után hagyott, máig sem sikerült betölteni.

Hiányzott, mint túravezető, mint ember, és most még jobban hiányozni fog!

Emléküket sokáig őrizni fogjuk, nyugodjanak békében!