Túraprogramunkat itt tekintheti meg

Ma Téli Tihany Teljesítmény túrára indultunk 10 fővel, de csatlakozott még három túratársunk. Háromórányi utazás után meg érkeztünk a Tihany alsóra. Én előre szaladtam az itinereket felvenni mindjárt kiosztottam és elindultunk, hogy minél hamarabb teljesítsük a 15 km. – es távot.

A hirtelen támadt tavasz miatt meg az előzőnap leesett eső nyomán dagasztottuk a sarat. Bár próbáltuk kikerülni ezeket a helyeket volt ahol nem lehetett. Akasztó dombon gyűjtöttük be az első pecsétet. Majd sorba a többit. A horgász tanyánál a pecsét mellé sajtos tallért, forróteát forralt bort is kaptunk. Bár az idő jó az esőcseppek meg a felhőkbe maradtak menni kel.
Megyünk az Apáti hegyre az Őrtoronykilátóhoz a következő ellenőrzőpontra itt csak pecsétet kapunk. Szőlő ültetvények között megyünk, az út sáros próbálunk a szélén menni. Felkaptatunk az Apátsági pincéhez pogácsa tea forralt bor és kivalló pálinkát is kínálnak a pecsét mellé. Már nincs, sok háta a célig felkel kapaszkodni a kálváriához aztán le a célba, a sátorba. Leadjuk az igazoló lapot.

A X. alkalomra nem kitűzőt, hanem szép érmét kapunk. Megyünk a zeneiskolába enni virsli meg tea menü. Szeretnék, még egy fotót nyakunkba az éremmel nagy nehezen összeáll a csapat egy vidám hölgy lefotóz minket. Még van idő, hogy a tóba állva a brancsomról a sár nagyját lemossam. Megyünk ki a buszmegállóba.
Már utazgatunk egy ideje, de nem tudjuk meg szokni, hogy ha elhagyod, a „várost” itt mindenki ráér, kicsit késik a busz, de időbe érünk, Veszprémbe a vasútra jegyet veszünk, befut a gyors. Hazafelé elnyom a buzgóság. Ma jött ki a medve a barlangjából körülnézett nem láthatta az árnyékát tavasz lesz.

Túravezető:

Apáthy László

IBUSZ Természetjáró Egyesület

Túraprogramunkat itt tekintheti meg

Megint a hét harmadik napja s mi jókorát haraptunk a korai tavaszból. Már a héven voltunk mikor a felkelőnap vörösre festette az ég alját. Pomázon gyülekeztünk.
Menetrend kicsit meg csalt, mert hétköznap kitudja miért nincs 07:55 –ős busz a két-bükkfa nyeregre. Sebaj, süt a nap. A hónak már nyoma sincs a városba, de Két-bükkfa nyereg és Pilisszentlélek között hó is jég is volt. Így hó-macska felkerült a bakancsokra.

Mára az volt a terv hogy – Dobogókő Két – bükkfa – nyereg – Pilis-nyereg – Pilisszentlélek – Hegymeg – Esztergom vasútállomás. Mindenki útra készen indultunk Pilisnyereg felé onnan már a sárga sávon mentünk egésznap. Fürge lábú túratársaimmal jó tempóban érkeztünk meg Pilisszentlélekre.
Csend béke mindig élmény ide meg érkezni. Betértünk a Felső kocsmába egy kávéra. Túra társam kérdi, van, e forralt bor azt mondja a kocsmáros „forralt bor? Hisz már tavasz van” így csak kávét ittunk. Elköszöntünk s mentünk tovább az úton.
Nem sokkal a déli harangszó előtt érkeztünk a Barátkuti erdészházhoz az út mellé lerakott rönkökre telepedve megebédeltünk. János még terülj – terülj asztalkámat is alkotott magának. Mikor már mindenkinek a hátizsákja könnyebb lett elindultunk.

Még meg mutattam hol van a Barátkútforrás. A nap magasan járt mire elértük a Hegymeg-et itt többnyire keresztülvágunk a mezőn most az egyszer a jelzett úton maradtunk.
Némi szarkazmussal mondja Gyuri, na, ide júniusba is el kéne jönni 40 fokba. (itt ugyan is egy darab fa sincs fű esetleg virág.) lassan felértünk a kincses hegyre innen már lefelé vezet az út.

Még meg csodáljuk a „Vöröskeresztet”. A föld aszfalt keménységűre fagyott csak helyen ként van egy kis sáros rész.

A csepegő forrásnál bakancsmosás. A park mellet megyünk, már látszik az állomás ujjá épített épülete a vonatunk már bent áll felszállunk és haza indulunk.

Túravezető:

Apáthy László

IBUSZ Természetjáró Egyesület