Kellemes meglepetés volt a város annak a 10 túratársnak, akik még sohasem járt Békéscsabán.

Besétálva az egykori Vasút utcán, (ma Andrásy út,) elgyönyörködtetett a sok lombját bontó fa, a szép virágos parkok, a szobrok.

A széles utcákon kevés autó, de annál több bicikli közlekedett. A szépen felújított főtér környékén a XIX század második felében épült házak dominálnak. A Jókai színház mellett elhaladva a városháza épületét, tanácstermét tekinthettük meg.

A neogót Katolikus templom után a XVIII. századi “kis” templomban néztünk körül. Tessedik Sámuel lelkész gyalog ment el Bécsbe, hogy Mária-Teréziától engedélyt kapjon az evangélikus templom építésére. Szemben vele áll közép európa legnagyobb evangélikus temploma, a 3000 főt befogadni képes “nagy” templom, mellette az egykori alföldi keskeny vágányú vasútvonalak egyik központjára emlékeztető indóház. A Munkácsy ház következett, ill. aki már ezt látta, ellátogathatott a ligetbe, ahol a kolerában meghalt sok ezer ember emlékhelye, ill. a temetők, (zsidó és katolikus,) látogathatók. És azután jött a fénypont.

Sztrapacskázás a Fiume szálloda szép szecessziós éttermében.

Túránkat a körösparti szobrok közt sétálva fejeztük be. Úgy éreztük, mind a 15 velünk tartó kiránduló hasznos időtöltést választott.

2016.04.14.

Láng Csaba